Egyik kollégám volt a fogadós az irodában, amikor a lakótelepről besétált egy ügyfél, hogy eladná Tisza-tavi nyaralóját, 5,6 millió forintért.
Kollégám nagyon alapos és precíz lévén, kiemeltre kötötte a megbízást, majd egymaga leutazott a ház kulcsának társaságában, és megnézte az ingatlant, befotózta, lemérte. A félreértések elkerülése végett, mi egy budapesti iroda vagyunk. 
Egy éves kizárólagost kötött az eladóval. Nem titkolom, nagyon húztam a számat miatta. Nem a megbízás, vagy az érték miatt, egyszerűen úgy gondoltam, hogy rengeteg felesleges munkával jár, hiszen egy mutatás egy egész napot, és magas útiköltséget igényelt. Azzal érveltem, hogy ennyi idő alatt simán lehet másik két eladható ingatlant keresni, itt a kerületben. Az eladó ragaszkodott hozzánk, így én is beadtam a derekamat.
Rövid időn belül jelentkezett is egy Németországban élő magyar, akivel békésen leutaztak, megnézték, de végül nem vette meg, inkább más helyet keresett a pénzének, viszont a hosszú alatt szimpatikus lehetett neki a kollégám, mert rábízta egy palotanegyedbeli 90 nm-es lakásának az eladását.
Ezt kollégám gyorsan eladta egy befektetőnek, akinek később eladott egy Üllői úti nagy lakást is. A befektető ezeket az ingatlanokat felújította, majd feldarabolta, és kis lakásokként adta el, vagyis adja el a mi segítségünkkel. :-)
Na ugye, miből lesz a cserebogár?
